These encounters help us imagine and understand what refugees are going through. It is important to realise that these people are not the ones we see in the media. Actually meeting them can help us see this clearer and put ourselves in their place.
I have had the opportunity to meet several refugees. I had a classmate from Congo for a while: he was quite difficult unfortunately, but the school received help so they could handle the situation. Another problem was the fact that some kids in the class did not care much about his story or his background: they thought of him as a source of problems and nothing more.
Sometimes even the teachers had a false image of refugees, and that obviously did not help the situation. One of them told us that this boy came here ‘from the jungle’ – when in fact he was from a city with a population of over ten million. There were others who were more welcoming: we played a lot of football with him and someone tried to translate for him. He was a very controversial person while he was in our class.
There was a Kurdish boy as well who went to the same school but was a few years older. He was in a different class but things weren’t easy for him either. One of guys told him to go back where he came from and then a big fight happened. The teachers handled this situation well and tried to make both of them understand why their actions were wrong.
On the other hand, there was a boy from Afghanistan as well and his case was a little different. His class was more welcoming and so he visibly had a better time in the school than the other boys.
So I have met all these people and I think these things are not black and white. There are refugees who are easy to like and others are more difficult – just like it is with Hungarians and basically any other people. The same thing is true for the Roma and other minorities that people tend to hate just because they exist.
Besides, hate speech, provocation and scapegoating are widely used in Hungarian politics which is not helpful, of course. Until this doesn’t change, there is no chance that the people will be more accepting or kinder to one another.
I understand that we are all afraid of the unknown – but I think this argument remains an empty excuse as long as you don’t make an effort to get to know these people.
Befogadás – ahogy egy 16 éves diák látja
Szerintem ezek a találkozások segítenek abban, hogy elfogadjuk, megismerjük, megértsük azt, amin a menekültek keresztülmennek. Fontos látnunk, hogy ezek az emberek nem azok az emberek, akiket a médiában látunk. Az, hogy találkozunk ilyen emberekkel segít tisztábban látni, és kicsit el tudjuk képzelni hogy nekik milyen. Nekem volt szerencsém több menekülttel találkozni. Ötödikben fél évig osztálytársam volt egy kongói fiú, aki sajnos nem volt egy könnyű eset (egyszer majdnem megvert), de az iskola kapott segítséget, hogy kezelni tudja a helyzetet. Később a probléma az volt, hogy az osztályban volt nem egy rasszista gyerek, akiket nem érdekelt a háttértörténete, csak problémaforrásnak tekintették. Nyilván az sem segített, hogy időnként a tanároknak is téves képe volt a menekültekről: egyikük szerint a fiú dzsungelből érkezett ide Magyarországra – holott valójában egy sokmilliós nagyvárosban éltek. Voltak az osztályban olyanok is, akik befogadóbbak voltak: sokat fociztunk vele amíg ott volt, valaki megpróbált fordítani neki (több-kevesebb sikerrel), szóval leginkább megosztó volt. Egy osztállyal felettem járt egy kurd fiú is ugyanebbe az iskolába. Neki sem volt könnyű dolga: egy másik srác egyszer azt mondta neki, hogy: „takarodjál vissza oda ahonnan jöttél te büdös migráns”, ebből pedig nagy verekedés lett. A tanárok jól kezelték a helyzetet, elmondták mind a kettejüknek hogy miért volt rossz, amit csináltak (a magyar fiúnak kicsit más hangnemben mondták). Egy másik osztályban viszont volt egy Afgán fiú, akivel kicsit más volt a helyzet, pusztán azért mert az osztály befogadóbb volt. Ott szemmel láthatóan jobban érezte magát a srác. Szóval én nem egy menekülttel találkoztam, ezáltal megvan a saját véleményem erről az egészről. Azt gondolom, hogy ez nem fekete fehér. A menekültek körében is vannak olyanok, akik kevésbé szimpatikusak, pont úgy, ahogy a ”magyaroknál”. De ez így van a cigányokkal, és a többi kisebbséggel, akiket a puszta létük miatt utálnak az emberek. Az sem segít, hogy itthon az egyik leghasznosabb, és legalkalmazottabb politikai eszköz a gyűlöletkeltés, a provokálás, a különböző személyek bűnbakká tétele, és amíg ez nem változik addig biztos, hogy nem lesznek az emberek elfogadóbbak, vagy kedvesebbek a másikkal. Azt is megértem, hogy az emberek félnek az ismeretlentől, csak az a probléma ezzel az érvvel, meg se próbálják megismerni őket, ezért ez a hozzáállás (szerintem) csak egy légből kapott mentegetőzés. Én fiatalként sok mindent láttam – még a jó öreg kerítést is a déli határon (elképesztő látvány), több mindent, mint egy átlag fiatal, ezért úgy érzem, hogy amit most írok, annak van valóságalapja.