One of us: A refugee student in my class

I have often wondered what it will be like to be grown up. What will my family be like? What will be my vocation? I have always known that I will be a teacher but never even dreamed of challenge this special: having a refugee student in my class. And I have, for more than two years now.
 
We have tried to be prepared for her arrival, of course, but we had very little time and did not know much about her. Some of us never even heard of the country she was coming from. And now here we are two years later, talking proudly of it whenever we have the chance to present her country to others.
 
In the first few days I felt paralysed. We did not have a common language and I felt that I have no means of helping her in her studies or in the process of integration. Even the food was new and strange to her. We were sitting together at the school canteen every day, helping her to get familiar with the new tastes.
 
One of the most difficult things was that sometimes we had to try and teach her things she was not familiar with even in her mothertongue. We expected her to behave in a way that was easy and self-evident to us – but completely unusual to her. We have often found ourselves in awkward situations because of this: but these could be solved with understanding and a good sense of humour.
 
Then after a few months, it became clear that even though she is from the other side of the world, she is after all a teen just like all the others in the class. She loves listening to music on YouTube just as much as they do. She loves the same movies and series. She is into fashion and nail polishes and glitter pens just like the other girls. Soon she found her place in her class and became an integral part of it.
 
So many things happened to our class in the past two years, and so many things have changed. Sometimes we laugh as we think of the time when she arrived. The way we desperately tried to communicate with her. Now she easily expresses her opinion on all kinds of thing and stands up for her friends when necessary. She participates in every project and program, and if something goes wrong, she is just as disappointed and sad as the others. Her Hungarian improved so much that we can even talk to her on the phone.
 
Many adventures are still waiting for us, but she is now part of our class through thick and thin, no matter what. And we could not be more grateful for this.
 
 

Hungarian version

 

Egy közülünk: menekült tanítvány az osztályomban

 

Sok mindent elképzeltem, hogy milyen lesz, ha felnőtt leszek. Milyen lesz a családom vagy éppenséggel, hogy mi lesz a hivatásom. Tudtam, hogy tanár leszek, de azt nem sejtettem, hogy egyszer még ilyen különleges feladatom is lesz; van egy menekült tanítványom. Már több mint két éve jár az osztályunkba, csakúgy elrepült ez az idő.
 
Próbáltunk készülni az érkezésére, de időnk se volt igazán, és róla se tudtunk sokat. Sokan azt se tudták, hogy létezik olyan ország, ahonnan jött, ma már büszkén említjük, és másoknak is meséljük, amit csak tudunk a szülőhazájáról.
 
Az első napokban szinte bénultam álltam, mert nem volt közvetítő nyelvünk, és tehetetlennek éreztem magam arra, hogy segítsem a beilleszkedésben és a tanulásban. Nem ismerte az ételeinket, furcsák voltak számára a magyar ízek. Együtt ültünk a menzán, és kóstolgattuk a főzelékeket, leveseket és ami éppen elénk került.
 
Nagy nehézség, hogy olyan ismereteket szeretnénk neki megtanítani magyarul, melyekről az anyanyelvén sohasem hallott. Néha furcsa helyzetek adódnak abból, hogy számunkra természetes dolgokat várunk el tőle, pedig számára éppen esetleg az ellenkezője lenne természetes. Persze humorral és megértéssel minden áthidalható, csak legyen belőle mindig és mindenkinél.
 
Aztán néhány hónap után kiderült, hogy egy kiskamasz akkor is csak egy kiskamasz, ha világ másik végén született. Ugyanúgy szeret zenét hallgatni a Youtube-ról, mint az osztálytársai. Ugyanazokat a sorozatokat és filmeket nézi, kezdetben az anyanyelvén, de ma már a barátnőivel magyarul. Még sorolhatnám a divatot, a körömlakkot vagy éppenséggel a csillámos filctollakat- ezekben hamar egymásra találnak az osztálytársak.
 
Az elmúlt két év alatt sok minden történt az osztállyal, sok minden megváltozott. Néha nevetve gondolunk vissza az alsós évekre vagy az ötödikben töltött első hetekre. Ugyanígy vicces, mikor eszünkbe jut, hogyan „beszélgettünk” a menekült osztálytárssal az elején. Hiszen ma már természetes, hogy elmondja, ha véleménye van valamiről, ha kell kiáll a barátaiért. Minden programban részt vesz, és ugyanúgy elszomorodik, mint mindenki más, ha valami nem sikerül vagy rosszul végződik. Sőt, akár telefonon is felhívhatjuk- így is tudunk már beszélni egymással magyarul.
 
Sok minden vár még rá és ránk; izgalmas új tantárgyak, felvételi és még ki tudja mi minden. Nem is ezek a fontos dolgok, hanem inkább az, hogy ő már hozzánk tartozik, az osztályközösségünk része. Már vele alkotunk egy közösséget jóban és rosszban. És ezért hálásak vagyunk.